 A gyorsulási verseny az a sportág, ahol egy előre meghatározott pályát járnak be a versenyzők, a legnagyobb sebességgel, ami még kihozható a motorból. Míg sokan úgy gondolják, Amerikában és Kanadában hódolnak többen ennek a sportágnak, a gyorsulási versenyek Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Mexikóban, Görögországban és a Skandináv országokban is rendkívül népszerűek.
A versenynek komoly szabályrendszere van, hiszen a tét nagy, a terep veszélyes. Az erőpróba során álló helyzetből felgyorsuló autók vagy motorok haladnak egymás mellett egy meghatározott távon. Ez azt jelenti, hogy komoly mérő-, és indító szerkezetekre van szükség, amikkel pontos eredmények mérhetőek. Az a vezető, aki a páros versenyben alul marad, kiesik, így a nyereményből illetve a dicsőségből sem részesülhet. A kieséses rendszer garantálja, hogy a verseny végére csak a legjobb maradjon. A pálya hossza 402,33 méter. A küzdelmet egy úgynevezett "karácsonyfa" indítja. Ez az elektromos masina érdekes nevét sokszínű lámpasoráról kapta, ami mindkét oldalán megtalálható. A berendezés tetején két borostyánsárga lámpa látható, majd lefelé következik három sárga, ezután egy zöld, végül egy piros lámpa. A startnál elektromos fotocellás berendezés küldi a jelet a lámpának és a mérőberendezéshez. Attól függően, hogy a versenyző mennyire áll a kezdő pozíciótól, villannak fel a fények a "karácsonyfán". A szabad jelzés után kezdődik az őrület.
Érdemes megfigyelni, ahogy a versenyzők felzárkóznak a startvonalhoz, a meghajtott kereket vízzel spriccelik meg, majd elkezdik "égetni a kereket", hogy felmelegítsék a gumit, és sokkal tapadósabbá váljon. A futam alatt két tényezőt mérnek, az eltelt időt és a sebességet.
Itt tényleg csak a legjobbak maradnak a végére!
|
